Smile on your face...

- You only gave me books with the word 'death' in the titles.
- That's right, 'cause it's an important issue.

Dream Theater

Megint álmodtam valami nagyszerűt...

Az esküvőmet szerveztem. Június 18-ra, 19-re, a rákövetkező hétre, vagy ugyanez júliusban - a lehetséges időpontok.

A barátnőimmel egy kávézóban ültünk és a részleteken ötleteltünk: meghívók, zene, stb. Ekkor azonban eszembe jutott, hogy a templom még nincs leszervezve, nem beszéltem a pappal(!), ezért kirohantam a kávézóból, egyenesen a szemben levő templomba.

Kedves kis épületnek látszott, a bejáratnál parkkal. (A belváros kellős közepén.) A parkban kövekkel szegélyezett út, az út mentén pedig két oldalról szobrok, amiknek/akiknek mozgott a szájuk. Mind egyforma volt, és mintha csak a szél kapott volna bele az arcukba, ritmusosan, egyszerre mozgott a szájuk. Az ösvény enyhén lejtett.

A pap már bent várt rám, és amikor elmeséltem neki, hogy itt szeretnék házasságot kötni, közölte, hogy ez lehetetlen, ugyanis lejtős úton nem adhat össze senkit. Ezen egészen meglepődtem, de ahogy jobban megnéztem az utat, tényleg egész durván hepehupás volt.

Azért valahogy meggyőztem a papot, hogy igenis itt szeretném kimondani a boldogító igent, mert gyönyörű ez a templom, mindennap látom munkába menet és nagyon közel áll a szívemhez.

Boldogan beírtam a határidőnaplómba a dátumot, és még egyszer végigsétáltam a göröngyös úton, amikor belém hasított a felismerés:

fogalmam sincs, kihez megyek hozzá.