Höhö...

Beleolvastam Juliet blogjába, és rá kellett jönnöm, hogy annyira nevetségesen hasonlít erre a mostanira, hogy az tényleg csak egy nagy kiröhögést érdemel.
A történelem ismétli önmagát, oké.
De hogy az életem is. Négyévesperiódusokban?
Na jó, be kell vallani, hogy abban a blogban több volt a félregépelés,  meg a helyesírási hiba. És Juliet egy kis tapló, mert kegyetlenül leszólt mindenkit... legalább a blogján, ha már máshol nem tehette. =D

Ja, és aki teheti, gondoljon rám holnap egy pillanatra, elég vicces pár napom lesz ugyanis péntek-szombatig. Vodkával meglocsolgatott szakmai összejövetel...

Egy messzi-messzi galaxis...

Azt hittem, minden igazán fontos dolgot meg kell tanulnom elengedni...

Az életképtelenség határára süllyedtem, amikor érzékelni kezdtem ennek a jeleit. Bármennyire szeretném is, nem vagyok vasbetonból... még nem.

Folyamatosan küzdök, hogy ne kapaszkodjak görcsösen, hogy megálljak a lábamon egyedül - érzelmileg is.

És mikor már elkönyvelem magamban, hogy vannak tőlem független tényezők, amik akkor sem változnak, ha a fejem tetejére állok is, ekkor, szinte az utolsó utáni pillanatban ilyesmik történnek. Nem térek magamhoz.

Egy elvesztettnek hitt barát, akivel közvetítőnyelven is úgy tudtunk beszélgetni, mint mással az anyanyelvemen soha... Tizenhat éves korom óta. És most újra itt van, megint kezdődnek a végtelen levelezések, együttgondolkodások. Ugyanazok a problémák két különböző kultúrából, megoldások, kérdések, de mindenek felett: elfogadás. Hiányoztál, Hitesh!

Egy új otthon, ahol ismét fellobbannak az illúzióim, és a "fészekrakhatnékom". Ahol ki szeretnék alakítani egy helyet, ahol mindig biztonságban érzem magam. Ahol senki nem szakítja bele magát a privát szférámba. Ráadásul pontosan ott, olyan környéken, olyan házban, ahol mindig is elképzeltem.

Inspiráló beszélgetések kedves ismeretlenekkel, akikkel idővel talán barátok lesznek. Dinamizmus. Energia.
Konzultációkból kiinduló magán-beszélgetések. Tényleg számíthatok rátok!

Az érzés, hogy nem vagyok egyedül, hogy nem kell egyedül megoldanom mindent... Bárcsak egyszerre mindannyiótokat megölelhetnélek!

Mindaz, amire vágytam...