Ezt egy nyelvjárási beszélő ex-munkatársamtól hallottam, és most valahogy so true.
Van egy enyhe hányásom ettől az életnek nevezett balfaszkodástól. Attól, amit mások művelnek velem, amit én művelek másoktól. Katasztrófa.
Hol van az megírva kéremszépen, hogy a szeretet = agyonfűszerezett töltött káposzta, törődés = dugás, aggódás = pofájábamászokamásiknak? Én vagyok a legkiábrándítóbb mind közül. Mert hazudozok. Azt mondom, hogy nem baj, meg hogy ez jó. Lófaszt. Egy dolog lenne most jó: elhúzni a retekbe teljesen egyedül, és ott maradni egy hétig. Tiszta Gion Nándor-koncepció. Minden erőddel szabadulni vágysz valahonnan, de igazából nem tudsz meglenni nélküle. Azért kipróbálnám egyszer, hátha mégis megy. De ha egyedül is elvagyok, akkor egy elcseszett gép vagyok csak, automata, semmi több.
C'est la vie...
