Amélie valóban az a személyiségrész, akinek hatalmas szíve van, ebből kifolyólag sokan elférnek benne... vicceltem. Tény, hogy áldja az eget és szeret mindenkit (noha egyeseket jobban), de elég könnyen befolyásolható... vagy inkább csak alkalmazkodik? Nem tudom. Sokszor úgy keresi önmagát, hogy bizonyos mértékig odahajlik másokhoz, miközben folyamatos önmonitorozással állapítja meg, tetszik-e neki, akivé ettől vált, avagy sem. Azt figyeli, milyen érzés tükörbe néznie.
Nem a viktoriánus erkölcsök híve - akkor már rég levethette volna magát valahonnan - , hanem a túlélésé. Nem feltétlen fizikailag, inkább tükör szempontjából. Megtanulta, hogy ha legszívesebben leköpné, azt aki visszabámul rá, akkor se fordítsa el a fejét: nézze meg jó alaposan, ne féljen, ne meneküljön, hanem induljon tovább. Viselje, amivé lett, és legyen jobbá, ha tud. Ha nem, akkor pedig ne marjon újra meg újra a saját húsába, küzdjön inkább, harcoljon és keressen, hogy megtalálhassa azt, akihez önmagaként hajlik.
Mit jelent ez?
