Nofene

Egy elbaszott éjszaka és hajnal után/közben megbeszélni, hogy minden, még az öntudatlan nyögések is az interakcióról szólnak, meg a személyközi viszonyok bonyolításáról... hát... ha nem lennénk szakmabeliek, meglepődnék. Komolyan.

Édesanyámhogyhalátna

Mindig minden az én hibám. Pont.
Mert az sose baj, ha nem értjük egymást, ott kezdődik a gond, ha elfogadni se akarsz. Senki mást.
És igen, ha valakinek igaza van, csak a kicsi szája jár... de attól, hogy történetesen épp tökéletesen igaza van, még lehet épületes barom.
Bár talán már az is eredmény, hogy 120/80-ra fölcsúszott a vérnyomásom.
Ennek látszólag semmi értelme. És látatlanba se.

Különfélék

Nem
tudjuk
elfogadni
hogy már nem vagyunk egyformák

Nem vagy már 180
én meg sose (voltam) bűntelen

Összementél
és rám is nagy a kabát

De a bilincs szorít
a börtön a testem

Nem köréd zárul, nem téged tart
Hibátlanul másra fonódik bennem

...

Azt hiszem, csak bennem volt
amikor meggyújtasz egy rohadt gyertyát
- másképp világít
ég a fürdőszobában és a vízben
de az ágyad köré nem ér el a fény
Már nem tudom, mikor viccelek
Itt és most nem azért fáj, mert korábban
hanem hogy emlékezzek
hanem mert emlékezni fogok
Mi az, hogy rímkényszer?

"Véresre b***nám"

Köztudottan nem vagyok normális, sőt, ahogy bizonyos információk eljutnak hozzám, az sem nevezhető normálisnak. De ha már egyszer eljutott, hát kezdeni kell vele valamit - és magammal is.
A cím egy nagyon kedves ismerősöm szakmai értékelése akart lenni... Persze, nem várható el mindenkitől, hogy tisztában legyen az illető emberi és szakmai nagyságával...