Találkoztam egy csapat finnel. Teljesen természetesen elkezdtek hozzám finnül beszélni, mire közöltem velük (persze finnül), hogy én nem igazán beszélek finnül. Erre az egyikük elnevette magát, azt mondta - még mindig finnül, hogy ez azért elég jó volt, én meg szabadkoztam finnül, hogy nem is. Átváltottam angolra, de akkor már nem volt visszaút: zúdult rám a finn-szó-áradat. És nem értettem. TÉNYLEG. De azért félredobogott a szívem. Még jóval azután is, hogy elmentek.