Kicsi Amélie,
lassan hát fel kell nőnöd. Meg kell tanulnod végre, hogy semmi sem lesz már ugyanolyan. Semmit nem hozhatsz vissza, ami elmúlt, senkit nem hívhatsz vissza, aki elment.
Ragaszkodhatsz, kapaszkodhatsz, szeretheted, még azt is, ahogy fáj a távolodás, de nem játszhatod a tudatlant. Pontosan tudod, kik, hol, mennyit (nem) kérnek belőled, pontosan érzed a határokat. Magadét és másokét is.
Fúrd a fejedet a plüssállatod bundájába, énekelj bele egy dalt a szomorúságról, aztán kelj fel, indulj utadra... van sajátod.
Újabb anyai jótanácsok Juliet tollából
