Voltunk?

Voltunk

mi már mindenhogy

egymással

és mindenki mással

egy más nélkül

és mindenki más nélkül

- nekem ne hülye pöcsök

és picsák mondják meg

mi a jó vers

nekem csak te mondd meg

elég jól vagyunk-e egymásnak?

Rémálmokat mozizva

Álmomban friss házasok voltunk egy posztapokaliptikus világban. A férjem tökéletes férfi: valahol a viktoriánus és a strampunk herceg keveréke. A családi bevásárlást egy olyan boltban végeztük, ahol a legkülönfélébb "gótárukat" lehetett beszerezni, ruháktól és kiegészítőktől kezdve feketet tésztáig, szellem snackig, mint valami Gothic Tescóban.

Amíg én a ruhaosztályon nézelődtem, a férjem eltűnt egy felsőbb emeleten, ahonnan furcsa hangok szűrődtek le, vonatfütty, majd az egész emelet megremegett. A férjemet végül a bolt előtt vártam meg, azt mondta, megnézte a különleges árukat, bőséges a kínálat, csak egy kicsit még vadak.

Nem kérdeztem semmit, boldogok voltunk. Kézenfogva sétáltunk haza a szemerkélő esőben. Az otthonunk hatalmas volt, nekem talán egy kicsit túl nagy is, de a férjem ragaszkodott hozzá, ahogy a komornyikhoz és a cselédekhez is. Valami meglepetést készített nekem. Egyik tágas szobánk közepén fényképezőgép állt, a sarokban egy egész doboznyi felvétel állt vékony üveglapokon, szépen egymás mellé rendezve, mint egy katalógusban. Elkezdtem nézegetni a hosszúkás rekeszeket, bennük a felvételeket, de a férjem meg akarta mutatni, hogyan fényképezzek. A gép mögé állított, átkarolta a derekamat, majd ránk borított, egy sötétkék selyemleplet. Valahonnan szél támadt, belegabalyodtam a lepelbe, eltakarta a szemem elöl a férjemet is, nem tudtam szabadulni. Mire valahogyan lefejtettem magamról a fél szobát elfoglaló selymet, már csak a komornyik állt a szobában. Megkérdetem, hol a férjem. Azt felelte, meghalt, ne keressem. Nem tágítottam. Erre közölte, hogy valójában soha nem is élt, bolond vagyok.

Nem nyughattam. Lerohantam a sarki piacra, ahol a férjem két nővére árulta saját készítésű üveggyűrűit. A két termetes szőke asszony nem lepődött meg, de ők sem válaszoltak a kérdéseimre. Azt mondták, próbáljak fel egy virágos gyűrűt, valószínűleg nagy lesz a kezemre. Tényleg nagy lett. Ekkor elmondták, hogy a férjem él, bár ők sem tudják, hol van. A komornyik őrült.