2016. január 31.

világosodás

Sose kezdj olyannal, akinek Jams Blunt az alapértelmezett zene. Soha.
Nem kell már attól elájulni, hogy valaki egyáltalán beszélgetést kezdeményez Veled. Nem kell érte hálásnak lenni, nem kell megköszönni sem. Nem a világot váltotta meg, sőt, azt sem tudja, mit csinál valójában. Megpróbálja, hátha. Ha nem, az se baj. Nem a gyermekei anyját keresi, csak beszélgetni(?) szeretne. Szívességet teszel neki. Többszörösen. Nem fordítva.

Valaki egyszer azt mondta, hogy csókot nem köszönünk meg. Nem értettem. Mindig mindent megköszöntem. Azt is, ha levegőt vettem.
Akinek James Blunt a Zene, megköszön egy csókot, nem kérdez és nem válaszol, az nem nekem tesz szívességet...

Mindig tudtam, milyen lány nem szeretnék lenni. Most azt is tudom, milyen szeretnék.


2016. január 9.

12460 g

... néha mindkét szemem a bal orrlyukamon keresztül szeretne megszabadulni attól a börtöntől, amit a szemüreg jelent számukra. Csak csücsülnek ravaszul, ide-oda forgolódva, azt várják, mikor lankad a figyelem, mikor szakad ki egy az általában tökéletes bilincsként funkcionáló kötő- és izomszövetek közül. Mikor érkezik el a rendszer meghibásodásának pillanata.
Tudják vajon, mit jelent a szabadság?

Az életem sok egymásra halmozott papírdoboz. A tartalmuk ugyanúgy figyel, mint két nyugtalan szemgolyó. Egyre nő rajtuk a nyomás. Újabb tartalmak, újabb és újabb, minden korlátot szétfeszítő szégyen. Egymás tetején, gondosan behajogatva. Ameddig bírjátok még...