Nem szeretem az ilyesmit.
Tényleg nem. De ezt most akkor sem bírom ki, mert kis gonosz vagyok.
Hangulati háttér: néhány munkával eltöltött boldog órácska
végre nem körömlakktól feketéllő körmök
20-as évek végéről származó férfikerékpár
sportcipő, esőgyanús időjárás, esernyő a kézben
rohanás, időpontok, határidők a fejben - meg persze az, hogy már megint a tervezett dolgok negyedét végeztem el
Az akció: Egy barát (inkább barátnő) kérésére igyekeztem felkutatni az ár/érték függvényben legkedvezőbb fekete hajfestéket a helyi drogériában. Mit ad isten, épp nekemszalad egy csodálatos akció. Majdnem 50% kedvezménnyel kapható a minőségi hajfesték szükséges árnyalata. Beteszem a kosárkámba. Gyanútlanul a kasszához lépek. Fizetni szándékozom. Néhány perc várakozás után megjelenik a pénztáros, és elkéri a termék eredeti árát.
Meglepődünk.
Én akkor, mikor kiejti a száján az összeget, őt pedig a reakcióm döbbenti meg.
Rámutatok a polcra, ahonnan a terméket elvettem. Öles piros betűkkel ki van írva az akció. Rendben.
Akkor csakis a "gépben lehet a hiba". De mit is tegyünk ilyenkor? Lehúzzuk még háromszor, hátha attól jobb lesz, de csodák csodájára nem történik semmi. Érkezik a kolléganő. A gép őt sem szereti jobban. Neki is az eredeti ár jelenik meg. Hűha. Most mi lesz? Hát az biztos, hogy én ennyiért nem fogom elvinni, mivelhogy majd' kiütötte a szememet a leárazásra figyelmeztető cédula.
Akkor hát... legyen. Elvihetem kedvezményes áron. Remek. Boldog vagyok, komolyan. Örülök, hogy annyiért vehettem meg a festéket, amennyibe kerül. Ez nagyszerű.
"Elvárt" utózönge több verzióban:
"Ne haragudj(on) a kellemetlenségét!"
"Elnézést, nem tudom, mi történhetett."
"Bocs, b*meg."
...vagy akármi más...
Valóságos utózönge:
"Heló!"
Epilógus: Nem arról a néhányszáz forintról van szó, mégcsak nem is az elvesztegetett idő(m)ről.
Csak valami normális hozzáállásféle...
Tisztában vagyok vele, hogy minimálbérért szombatvasárnapozva és egyebek A KUTYÁNAK SINCS KEDVE jópofizni. Nem is ez a furcsa... mintha elvesztenénk az emberségünket...emberi mivoltunkat... én is, mert néhányszáz karaktere ezen a kis ostobaságon lovagolok...
