Más színű most az ég
zöld íriszes álom
vörösben égnek szemeink
kék mosolyodat várom
szürkét dereng
részekbe vág
Néznek mind és nézel Te: Ránk
gyufát gyújtasz
fénye reccsen
s azt hiszem
e lángra lebben
minden fürge-néma szempár
pedig csak a megszokás jár
leülnének, ha lenne még hely
táskák padon, egymás után
Visszanéznek rájuk bután
Talán közhely, talán profán:
Nem a fényre lépek, csupán
elhittem már megint...
határ
gondolat-szó-tett
a sorrend néha abszurd lett
de nem is kell a tökéletes
emberi kell
lélekkel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése