†

"Már szürkül lassan a ködös határ,
És a határban a Halál kaszál..."

Sometimes I feel like...

... hogy a mailjeim jelentésárnyalatát akkor értelmezik jól, amikor a legkevésbé sem számít, milyen hangulatban írtam meg azt a tetves levelet, egyszerűen csak a tartalom számít, a stílus kevésbé fontos.

Amikor viszont a meghúzódó, másodlagos jelentésnek, esetleg a stílusnak is oka és jelentősége van, akkor mindenki kellemesen félreérti/nem érti azt.

Ebből csakis arra tudok következtetni, hogy nem tudok levelet írni.

Várom azok jelentkezését, akik éreznek magukban erőt és kitartást ahhoz, hogy megtanítsanak rendesen levelet írni!

***

Néha - sőt, mostanában kifejezetten sokszor - egészen jól érzem magam. Úgy elvagyok. És ilyenkor a sok hülye nem fogja fel, hogy hirtelen mitől szállt el a nagy boldogságom. Attól, hogy megszólaltak...

(Akinek nem inge...)

My music

Vagy inkább a Miénk.

Hallgatom a mindenféle szerelmes számot, amit mindenféle ember kipakolgat a facebookjára.

Szeretnék egy olyan számot, ami csak egy embernek szól. Amiről csak egyvalaki jut eszembe, és más senki. Amit nem tudok meghallgatni, csak vele, csak miatta.

Ami nélküle egy értelmetlen hangjegykupac. Értitek?

Valami kizárólagosat szeretnék... hogy tudjak odaadó lenni, meg lelkes, olyan bájos kis naiv lányka a kiskutyaarcú rajongásával. Mert jó érzés. Olyan kedvesen felemelő.

De azt hiszem, mostanában minden rajongásom tárgya a csupanagybetűs MUNKA. (Legalább biztosan tudom, hogy ő viszontszeret. =D)

Beszív-kifúj

Nightmare before Christmas...
avagy hiába tudom, hogy nem érdekel, ha egyszer másképp érzem.
*
Nyugodt vagyok. Nagyon nyugodt. Tudom, hogy mit miért tettem, de ha nem, az sem zavar különösképp. Én voltam, én vagyok, én leszek, és attól, hogy nem adok érte piros pontot magamnak a cseresznyés füzetembe, azért leköpni sem fogom magam. Arra ott vannak mások. :)

Csak arról ne próbálj meggyőzni, hogy...

... nem Te vagy József Attila reinkarnációja.

Úgyse hiszem el, és valószínűleg ez az egyetlen dolog, amit nem tudnék elhinni Neked. Olyan vagyok, mint a jobb képességű konyhamalacok: bármivel etethető. Azért a minőségi szemetet jobban szeretem. Azt meg egyenesen utálom, ha a gyomromból rángatják vissza a falatot, hogy megmutassák: "Nézd, ezt a szart Te megetted. De kis butus vagy." >^.^<

Na de éles kanyarral a gondolati párhuzamosságra:

"És lásd, akadt
nő, ki érti e szavakat,
de mégis ellökött magától."

Viták... hogy meg kell győzni engem mindenről, miközben saját magadat győzködöd rólad, rólam, talán rólunk is. Mert nem lehet másnak igaza, nem láthatja jól más, csak másképp. Léteznek beágyazottságok - nevezzük őket normáknak - , ezek azonban pontosan akkor, ott és úgy érvényesek Rád, ahogy az a logikai alátámasztást szolgálja. Olyan rugalmas keretek ezek, melyek úgy és arrafelé nyúlnak, amerre csak szeretnéd, és abban a pillanatban (kijelölő jelző!) merevednek meg, amint valaki más gabalyodik beléjük. Igaz is, ezek a Te normáid, Neked kell értelmezned őket... aktuálisan, megfelelően, helyesen.

Így lehet lényegtelen, mindennapi rutinnal egyenlővé tenni olyasmit, ami túlmutat a Szentségtörésen (nagybetűs, igen, komolyan). Lehet felette eltekinteni ködös pillantással, mintha mi sem történt volna. De nincs két egyforma mondat sem, feltételes módban a kutya sem végzi dolgát, ahogy az korábban (persze saját torzításommal is) megállapításra került.

Az nem lehet, hogy ne számítson, ami megtörtént. Szembe köpjük magunkat, ha az ilyesmit elhisszük. Megtörtént, nyomot hagyott... számít.

"Páros kínt enyhíthet alázat."

Igen.

Hozzávalók: két személy.

A rendezvény humán erőforrások hiányában elmarad.

I have had a family

Volt egyszer egy családom.
Azt tanultam tőlük - komolyan - , hogy akit szeretünk, azt nem valamely nekünk kedvező tulajdonsága miatt szeretjük, hanem minden feltétel és megszorítás nélkül. Ahogy az ókori görögök "szép az, ami érdek nélkül tetszik" meghatározásában is áll.
...találkoztam aztán emberekkel. Nem tudom, hogy ennek a halmaznak és a családnak van-e metszete vagy sem, de ez talán nem is olyan fontos. Ami viszont annál inkább: az emberek halmaz kevéssé értette a család halmazból hozott működési elveimet. Ergo megtudtam, hogy ami a családban működik, az az emberekkel nem mindig. :D
Nem szeretném magam valami áldott jó léleknek lefesteni, maximum halál angyalának... de akkor is. Amit otthonról kaptam, számomra érték. Olyasmi, amit szeretnék adni. Akkor is, ha orrba vágnak. Persze, ha már nagyon vérzik, akkor nem, de addig igen.
Szóval tessék drukkolni, hogy ne vérezzen annyira ;)