Volt egyszer egy családom.
Azt tanultam tőlük - komolyan - , hogy akit szeretünk, azt nem valamely nekünk kedvező tulajdonsága miatt szeretjük, hanem minden feltétel és megszorítás nélkül. Ahogy az ókori görögök "szép az, ami érdek nélkül tetszik" meghatározásában is áll.
...találkoztam aztán emberekkel. Nem tudom, hogy ennek a halmaznak és a családnak van-e metszete vagy sem, de ez talán nem is olyan fontos. Ami viszont annál inkább: az emberek halmaz kevéssé értette a család halmazból hozott működési elveimet. Ergo megtudtam, hogy ami a családban működik, az az emberekkel nem mindig. :D
Nem szeretném magam valami áldott jó léleknek lefesteni, maximum halál angyalának... de akkor is. Amit otthonról kaptam, számomra érték. Olyasmi, amit szeretnék adni. Akkor is, ha orrba vágnak. Persze, ha már nagyon vérzik, akkor nem, de addig igen.
Szóval tessék drukkolni, hogy ne vérezzen annyira ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése