Álmomban a felesége voltam Valakinek, akinek a valóságban valaki más a felesége. Ez valami kedves megnyugvással töltött el, meg boldog voltam, ahogy azt illik, egy-két dolog mégsem stimmelt.
Harcos voltam, és az egész város rommá volt lőve meg bombázva, és folyamatos készenlétben kellett lennem, fegyverekkel, mindennel, trikóban és katonai naciban, porban, szélben, egy szinte porig rombolt városban.
A férjemmel nem volt lakásunk, ládákon meg kőrakásokon üldögéltünk, és talán nem is nagyon beszélgettünk, csak gondolkoztunk a jövőnkön, ami a holnapi napban ki is merült. Azért örültem Neki. Tényleg.
A legjobb barátnőm (szintén "katona") viszont rákos volt, és bár nem látszott rajta, tudtam, hogy nagyon gyenge, és hogy csak napjai vannak hátra. Konkrétan jövő csütörtök volt a dátum, amíg életben tudott maradni. Mindent ahhoz a naphoz viszonyítottunk, és némi reménysugár azért látszott, hogy ha azt túléli, akkor talán minden rendben lesz vele...
De emiatt kb. tettem a férjemre, nem érdekelt, hogy hol van, merre és mit csinál, mert úgy éreztem, hogy a városon kívül még a halálos beteg barátnőmet is meg kell védenem, és vele kell lennem az utolsó napjaiban...
Közben belül tudtam, hogy már évek óta vártam arra, hogy ez az ember legyen a férjem... erre megtörtént, és nem érdekel. Másvalaki fontosabb volt.
- Tomb Raidernek képzeltelek el ;) naon szexi lehettél... (mér nem én álmodtam...?)
VálaszTörlés- tipikus nő vagy: neked semmi sem jó :D
- c'est la vie...
Igen, van hogy fontosabb!Nyál szövegnek tűnik, de mindig van rangsor és ezt, azt hiszem, a szükség és a helyzet alakítja - aki ezt ugyanúgy tudja, mint te, azt nem billenti ki a világából, ha vannak helyzetek, amikor félre kell állni. Semmi sem tart örökké, így a félreállás, vagy félrehúzódás sem. persze ettől a lelkiismeretünknek nem lesz könnyebb, de a feladatok majd rangsorolják magukat.:)
VálaszTörlés